A város múltja és jelene


Történet

A település és környéke a régészeti leletek tanúsága szerint az emberiség történelmének már igen korai szakaszától kezdve lakott volt, de az igazi benépesedés a neolit korban indult meg. Később számos népcsoport - többek között szarmaták, hunok és avarok - is letelepedett itt. A honfoglalás korában településünk földje a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott. (Érdekes adat - bár a helységnévvel való kapcsolata nem bizonyított -, hogy a honfoglalást közvetlenül megelőzően az Etelközben maradt magyarokat megtámadó besenyők fejedelmét Majsának hívták.) 1239-ben IV. Béla a feudális anarchia kibontakozása valamint a tatárok támadásának veszélye miatt kunokat hívott az országba, végleges letelepítésükre azonban csak a tatárjárást követően került sor az Alföld elnéptelenedett vidékeire. Városunkat egy 1436-ban kiadott oklevél említi először helyhez kötött névként, amely szerint Zsigmond király Mayossa Tóth Jánost örökségi jogon bírt kapitányságában és szabadságában megerősítette egyebek mellett a Mayossaistván nevű szálláson. A török időkben a település fokozatosan elpusztul, lakatlanná válik. 1702-ben a Német Lovagrend szerzi meg a Kiskunságot, amely megkezdi a környék betelepítését. Ebben az időszakban került sor Üllés puszta benépesítésére is, amelyet lakosai 1743-ban elhagytak, és a lakosság nagyobb része Majsára költözött. 1745-ben végbement az ún. redemptió, a helyiek megszerezhették a föld használati joga mellett annak tulajdonjogát is; vidékünkön tehát száz évvel megelőzte a jobbágyfelszabadítás az ország többi részét. Ezt követően a település gazdasága fellendülésnek indult, 1837-ben mezővárosi és vásártartási jogot kapott. A két világháború között rendkívüli szegénység jellemezte a települést, amelynek következtében sokan elvándoroltak Kiskunmajsáról. A folyamat az '50-es években is folytatódott, s majd csak a '60-as években meginduló iparosodás, valamint a '80-as évektől kezdődő gyógyturizmus vetett gátat neki. A település tehát a múlt század második felében lassú fejlődésnek indult, amelyet az is jelez, hogy 1970-ben községből nagyközséggé szervezték át, 1989-ben pedig városi rangot kapott. (Forrás: Csík Antal-Kozma Huba-Takács András: Kiskunmajsa története)


Fontosabb intézmények

 

 

Hagyományőrzés
feltöltés alatt...


Városunk hírességei

1908. január 23-án városunkban látta meg a napvilágot Konecsni György Kossuth-díjas festő, grafikus, bélyegtervező. Ugyancsak itt született Szekfű János festőművész 1910. november 20-án, Grezsa Ferenc magyar irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő, egyetemi tanár 1932. július 16-án, Paizs Éva festőművész 1925. február 12-én és Czinkóczi Zsuzsa színésznő 1967. január 23-án. Kiskunmajsán hunyt el Simon Mária Etelka iskolanővér, vértanú 1944. október 22-én és Pongrátz Gergely, aki az 1956-os forradalom idején a Corvin köz parancsnoka volt, 2005. május 18-án.